Mármint munkavédelem, Magyarországon. Néztem ezt az 1947-es képet, a Duna hídjait építették újjá (Budapest régi képeken - a Margit híd újjáépítése 1947, Werner Bischof). Hősies munka volt. De eszembe jutott, hogy sokszor ma sem különbek a körülmények.

Hétköznapi történések:

• Az utcán az utat javítják, fel kell bontani az úttestet. A légkalapács kezelője fülvédő nélkül dolgozik órák hosszat, miközben az arra járóknak is fülsiketítő a zaj.
• Az út szélén közmunkások benzines kaszával vágják a gazt. Az arcukat nem védi semmi, miközben vastagon szál a por.
• Építkezésnél méretre vágják a burkolólapokat. Az arcukat nem védi semmi, pedig méterekre száll a por.
• A tetőt, a kéményt javítják. A munkások nincsenek kötéllel biztosítva a 10-15 m magasban.

Biztos tudunk még példákat felhozni a zárt helyeken végzett munkából is:

• Laboratóriumi asszisztens úgy vesz vért, hogy nincs a kezén védőkesztyű.
• A nővér, a szociális gondozó úgy mossa le a betegeket, gondozottakat, hogy 10 ellátandóra kap egy pár gumikesztyűt.
• Számítógépnél dolgozóknál – ami lehet pénztárgép is – nincs meg az előírt pihenőidő, romlik a szem, csökken a figyelem.

Magyarországon, miközben folyamatosan növekszik az államapparátus, csökkentik a munkavédelmi ellenőrzéssel foglalkozók számát. De a szervezet is egy minisztérium főosztálya alá van betéve, ahol elég nehéz függetlenül ellenőrizni. Az OMMF és megyei szerveinél kevesen vannak, kevés a pénz is. Közlekedniük kell, mérőeszköz is kellene, meg sok egyéb felszerelés.

Közben a kormány által szóban fontosnak tartott munkások munkakörülményei romlanak. Hiszen a munkáltató a védőeszközökön is takarékoskodik, amikor Egy munka költségeit le kell szorítania. Hosszú ideje az ilyen munkákat kiadják alvállalkozásba, ahol a kisvállalkozónak minden szerszámot, gépet magának kell venni, vinni. Ő is az ilyen eszközökön takarékoskodik. Amíg be nem következik a baj.

Gergely József