Érdekes válasza volt még a múlt héten az illetékes (?) államtitkárnak (Fónagy János) útdíj-ügyben egy kérdésre, nagyjából ez: az egyeztetésnek semmi értelme, mert akit sért a változás, nem fog egyetérteni, akinek meg jobb lesz, úgysem tiltakozik. Ebben a válaszban benne van a Fidesz teljes filozófiája. Mi (néhány volt kollégiumi szobatárs) kitalálunk dolgokat, az ügyvédek megírják, a gombnyomogatók megszavazzák és kész.

Nem csak elvi kérdés a társadalmi egyeztetés, néhány példa az útmatrica ügyben. Ha egy híd közepén van a megyehatár, akkor ne kelljen két megyei matrica. Ha a repülőtérre kizárólag egy olyan útvonalon lehet menni, aminek az utolsó párszáz métere fizetős, akkor ezt a pár métert mentesíteni kell. Ha egy megyére érvényes a matrica, akkor ne az utolsó lehajtóig lehessen egy matricával használni, hanem a megyehatár utáni elsőig. Ha az országhatártól fizetni kell, akkor a fizetőpont ne csak büntetéssel legyen megközelíthető. 

És van még tanulság bőven. Az új rendszer szabályait a hatálybalépés előtt 28 órával jelentették meg a közlönyben. Megismerésére esélyt sem adtak. Az árusításra ők sem készültek fel. Nulla órától nem volt megvehető, mobiltelefonon majd egy hónap múlva, interneten csak sok órás próbálkozás után.

Még egy tanulságos válasz. Azért az utolsó előtti este jelent meg, mert a sok vita miatt elhúzódott a kormánydöntés. És egy jótétemény. Aki saját hibáján kívül ment matricás útra, büntetés nélkül pótolhatja a vásárlást. Csak az 1500 forintos szolgáltatási díjat kell befizetnie, elzarándokolva egy ügyfélponthoz.

De mit fizet az állam a felkészületlenségért?

Gergely József