Ahogy minden családnak, minden közösségnek is vannak kifejezéseik, sajátos beszédmódjuk, amiket a csoporton belül használnak. Zsargonnak hívják. Mi, szocialisták, "kitelepülésnek” hívjuk, amikor kis pultunkkal kiállunk egy közterületre és a járókelőknek elmondjuk aktuális üzeneteinket. Amennyiben ezt előzetesen bejelentjük az illetékes rendőrhatóságnak, akkor ehhez jogunk van – és örömünkre, egyre népszerűbb ez a tevékenységünk.

Talán épp ez nem tetszett annak a biztonsági főnöknek – továbbiakban FŐNÖK -, aki ránk küldte az embereit, zavarnának el minket – úgymond – a bejárattól. Mi a bejárattól tisztes távolságra állván nem értettük a problémát, de a békesség kedvéért valamennyire arrébb mentünk. Kisvártatva újból megjelent az immár kissé szégyenkező biztonsági őr, mondván, a FŐNÖK azt kéri, menjünk ki egész a járda széléig. Nota bene ott valóban zavartuk volna a járókelőket.

Ezt azonban már megtagadtuk, kértük, hogy a FŐNÖK jöjjön ki, majd vele megbeszéljük. A FŐNÖK nem jött, csak a most már kicsit szabadkozó embere kérte, hogy menjünk arrébb. Mi meg azt kértük, hogy hívjon rendőrt, vagy hagyjon minket békén.

Mondanom se kell, hogy rendőr sem jött. Így aztán tulajdonképp nem történt semmi. Csak a szánk íze maradt kissé keserű.

Demeter Tamás